Rólunk

 

Családtagjaink lábainak száma 40, a négy kétlábú mellett a négylábúak vannak többségben, szám szerint két kutya és hat macska. Ez az arány mindig jellemző volt ránk, az évek során sok csodálatos jellemű kis-, és kicsit nagyobb állat élt velünk családi házunkban. Mindegyikükről napokig tudnánk mesélni, én mégis hármukat emelném ki, akik hozzám különösen közel álltak.

Bebi, a komondor a 90-es évek elején érkezett hozzánk. Akkoriban sokat olvasgattam a kutyafajtákról, és szüleim elmesélése alapján folyton a komondort emlegettem. Olyan lelkes voltam, hogy elmentünk Dunaföldvárra egy tenyésztőhöz, ahol kiválaszthattam őt az alomból. A komondorról azt tartják, hogy embercentrikus, és ez rá teljesen igaz is volt: amire a leginkább emlékszem, az Bebi ragaszkodása volt, nagyon szeretett minket. Sokat játszott velünk, gyakran fociztunk hármasban az udvaron, az öcsém, ő és én. Szép emlék az is, amikor a városunkban elvittük egy kisállat-szépségversenyre és megkapta a közönségdíjat. Sajnos a rák elvitte tőlünk hat éves korában, de sosem felejtjük el, számunkra ő az etalon.

Sába, a németjuhászunk 1998 nyarán csöppent be életünkbe: a szomszédban kiskutyák születtek és a gazdájuk a nagymamámnak ígérte egyiküket. Két hónapos korában átemelte a kerítésen Sábát, hogy vigyük át a mamáékhoz. Azonban mire elértünk a teraszunkig, addigra már tudtuk, hogy ő nem megy innen sehová, és velünk is maradt tizenegy évig. Sába már egész kicsi korától őrizte a házat, még alig látszott ki a fűből, de már ugatta az idegeneket. Ez a szokása később is megmaradt, az ismerőseinknek – és a postásnak – ő már fogalom volt, nekünk pedig a legjobb kutya a világon. Sokat emlegetjük, ahogy a teraszon állva fülelt be a házba, és ezért mindig mindenről tudott. Egyszer mi bent arról beszélgettünk, hogy vajon ki és hova rakta el a nagykést, és mikor nyitottuk az ajtót, a kés ott volt a lábtörlőn. Ha kiscicák születtek nálunk, Sába mindig ott nyüzsgött az anyuka körül, őrizte a kicsiket, és amelyik ki akart mászni a helyéről, azt óvatosan visszaterelgette az orrával. Legendás volt a barátsága Merlinnel, a fehér nyakkendős fekete cicánkkal, elválaszthatatlanok voltak és Merlin akkor is a barátja mellett maradt, amikor Sába örökre elaludt. Sába kint lakott az udvaron, de hagyománnyá vált, hogy Szenteste bejött hozzánk a házba és velünk ünnepelt. Arra is emlékszem, amikor Olaszországban tanultam és Skype-on beszélgettem az itthoniakkal, ő is mindig ott volt és engem figyelt a monitoron.

Először a kilencvenes évek második felében találkoztunk leonbergivel egy székesfehérvári kiállításon, aztán az azt követő években már lelkesen mentünk leókat simogatni. Mindannyiunknak nagyon megtetszett ez a hatalmas, csodaszép és csupaszív mackó. Azóta mondogatom, hogy ha nagy leszek, akkor leonbergim lesz. Az elmúlt években mindent elolvastam a fajtáról, amit csak találtam és a leírások csak megerősítettek ebben. Sába egy őszi napon aludt el, akkor úgy beszéltük meg, hogy tavasszal érkezzen egy új kiskutya a családba. És ez a kiskutya egy leonbergi lett. Dotti Tatabányán, a Diamant von Bergen kennelben született 2010. május 22-én. Öt hetes korában választottam ki őt, majd hét hetes korában meglátogattuk. Azon a meleg nyári napon a nyolc kiskutya közül csak egy szaladt ki a kapuhoz elénk és ő volt Dotti. Mintha tudta volna, hogy az ő családja jött. Ezután alig vártuk július 21-ét, amikor Dotti végre hazaköltözött. Azonnal birtokba vette az udvart és aztán a házat is. Egész kicsi korától velünk tart mindenhová, szeret sétálni, kirándulni, autózni, úszni, és ugyanolyan jól érzi magát otthon, mint a nagyszüleimnél, vagy a pesti lakásunkban, az a fontos neki, hogy velünk legyen.

Köszönettel tartozom a tenyésztőinknek, Vaderna Ildikónak és József Bencének, hogy ez a kismaci a családunk része lehet, valamint tanácsaikért és mert mindig számíthatunk rájuk és drukkolnak nekünk. Köszönöm a 2010-es debreceni CACIB kiállítás összes leonbergis résztvevőjének, hogy olyan kedvesen fogadtak minket a három hónapos kiskutyánkkal, és megszerettették velünk a kiállítások világát.

2011. július 2. Fülöp Adrienn

 

Rólunk 2.

 

Dotti érkezése 2010 júliusában megváltoztatta az életemet: a hobbijaim megmaradtak, de ő is mindennek a részese lett. Ő a kuktám, ha főzök, a nagyszüleimhez mindig együtt megyünk látogatóba, kirándulni pedig a kutyás barátainkkal járunk – és Dotti „alapember” lett a barátaimmal lassan 10 éve szokásos bográcsozásokon is. Sok mindent köszönhetek ennek a majdnem két évnek, a felejthetetlen élmények mellett nagyszerű emberek barátságát is, akiket a kutyázásnak köszönhetően ismerhettem meg.

A kezdetektől úgy terveztem, hogy Dotti nem lesz „egyke” leonbergi. A kiállításokon mindig kereste fajtatársai társaságát, a kirándulásokon önfeledten játszott a testvéreivel, így ez csak megerősített abban, hogy jó döntés lesz egy új leonbergi a családban. Két olyan leonbergi kennel van, amelynek a kutyái nekem különösen tetszenek, csodálatosak és gyönyörűek: a Namupalan kennel és a Dragongardens kennel. Így nagyon megörültem, amikor megláttam a hírt, hogy kiskutyák születését várják a Namupalan kennelben, és a kicsik anyukája Dragongardens Diwa at Xmas, apukája pedig Namupalan Icy N’Cream „Viljo” lesz. Sosem felejtem el azt a napot, mikor megkaptam az emailt a finn tenyésztőtől: a szürke szalagos Namupalan kiskutya tulajdonosa lehetek!

Namupalan Star Ruler „Alex” február 17-én született és nyolc és fél hetes korában érkezett hozzánk: tegnap hajnali 3-kor öt napos autóút után érkeztünk haza. Az első találkozásom Alexszel örökre emlékezetes marad: a kicsi, ahogy meglátott, odaszaladt hozzám és adott egy puszit. Alex okos, tanulékony, bátor és ragaszkodó, teljesen levett a lábamról.J Köszönöm Satu Korkeakallionak és lányának, Sofiának ezt az elbűvölő kiskutyát!

2012. április 20. Fülöp Adrienn

Rólunk 3.

 

Az utolsó bejegyzés óta eltelt öt évben sok minden történt velünk. Amiről gyerekként álmodoztam, azt az életet élhetem: immár öt leonbergi a társam a mindennapokban, részt veszek az itthoni egyesületi életben, és a kutyáimnak köszönhetően kinyílt a világ, elmondhatom, hogy a világ minden táján vannak kutyás barátaim. De nézzük sorban!

2012 tavaszán Dotti megszerezte a tenyészvizsgát, majd a tenyésztéshez szükséges és ajánlott szűréseket is megcsináltattuk. Ezután kiváltottam az FCI-nél a kennelnevünket: Lions from Fairy Tale leonbergi kennel lettünk. Mindenképpen olyan nevet szerettem volna, ami egyedi, és tükrözi a tenyésztői céljainkat: szerepel benne az oroszlán, hiszen Heinrich Essig tanácsos Leonberg város címerállatát, az oroszlánt használta mintául, mikor a fajtát elképzelte, és azért oroszlán a tündérmeséből, mert a tündérmesében élő oroszlánok csakis ilyen jószívűek és barátságosak lehetnek, mint amilyenek a leonbergik. Amellett, hogy egészséges és impozáns leonbergik tenyésztését tűztük ki célul, ugyanolyan fontosnak tartjuk a kutyáink jellemét, hogy magabiztos, csupaszív és hűséges társak válhassanak belőlük.

Első almunk 2012 karácsonyán született, a 9 kölyök apukája a svéd tenyésztésű, de Németországban élő Duvasgardens Perfect Puzzel „Matze”. Matze gazdái, Kerstin és Ralf Brandl örömmel fogadták megkeresésünket, és sokat segítettek nekem, mint kezdő tenyésztőnek tanácsaikkal és tapasztalatukkal, a mai napig kapcsolatban vagyunk és számíthatunk egymásra. Az alom kölykei három országban élnek: Nyla Kanadában, három fiú az Egyesült Államokban, a többiek Magyarországon. A szüleim első leonbergije Alice, aki az első almunk utolsóként született kiskutyája. Én is megtartottam két kan kiskutyát: Aslant és Mythost, akik időközben hatalmas 80 centis marmagasságú, 70 kilós nagykutyák lettek. :)

Dottinak két további alma született: 2014 nyarán a cseh tenyésztésű és Csehországban élő Capucino Vanika von Bauernhoftól 8 kölyök, majd 2016 nyarán Matze fiától, a Németországban élő Malte Mo Löwe vom Bernburgenlandtól 4 kiskutya. Dotti és Capu kölykei közül a szüleim megtartottak egy kislányt, Balishát, Dotti és Malte gyerekei közül pedig mi tartottunk meg egy kislányt, Picúrt – aki nevével ellentétben a legnagyobb lett az alomból, és ma már anyukájánál is magasabb.

A nálunk született kölykökről folyamatosan kapunk híreket és képeket, és évente kétszer családi sétát is tartunk, ahol nagyon jó érzés viszontlátni többüket. 2015 óta kenneltársam is van, a férjem személyében. :) Mindketten tagjai vagyunk a Leonbergi Ebtenyésztők Országos Egyesületének, ahol én 2014 óta elnökségi tag, 2016 óta tenyészbizottsági és elnökségi tag vagyok.

Idén tavasz óta már saját tapasztalatból is tudom azt mondani, hogy a fajta gyerekbarát: kislányunk minden mozdulatát öt leonbergink vigyázza. Ha egyet kívánhatnék, az lenne, hogy most megálljon az idő, és sokáig így maradhassunk, mi nyolcan!

2017.09.19. Komendánt-Fülöp Adrienn


Elérhetőség

Lions From Fairy Tale leonberger kennel - Komendánt-Fülöp Adrienn & Komendánt Péter 8412 Veszprém-Gyulafirátót, Kastélykert utca 6/b

7000 Sárbogárd, Berzsenyi Dániel utca 21.
+36 70 331 2438
+36 70 628 2235
lionsfromfairytale@gmail.com